http://www.euhalo.hu

Dolgoznál? Kisgyerekkel még mindig esélytelenül?

Eljött a mi időnk - elfogyott az aktív munkaerő- mondhatnánk kisgyerekes szülőként, de valahogy még most sem érezzük a hatását, hogy tolonganának a kisgyermeket nevelő anyák, apák után a munkáltatók. Valahogy minden szülő foggal, körömmel akarna dolgozni, de valahogy még mindig foggal, körömmel támasztják azt a vasajtót, hogy a gyermekes anyukák, apukák ne tudjanak bejutni a vállalati interjúkra. Elég a sok sületlenségből, tiszta vizet kellene önteni a pohárba! Az ORDÍTÓ munkanélküli réteg, de mi még most sem halljuk meg őket!

Egyre többen foglalkoznak az anyák foglalkoztatásának lehetőségével, de egy kicsit jobban utánajárva, még most is elszomorító adatokkal találkozhatunk. Megnéztem rengeteg videót, céges elismeréseket és elolvastam ezernyi cikket, nemzetközi tanulmányt az anyukák, apukák foglalkoztatásáról itthon és külföldön. Nap, mint nap hallhatjuk, láthatjuk, hogy az óvodák, bölcsődék, mini bölcsik és az új jellegű napközbeni gyermek elhelyezések széles spektruma kínálkozik nagyobb létszámbefogadással a közeljövőben. Szervezetek jönnek létre, akik támogatják az anyukákat és jobbnál jobb ötletekkel, és tippekkel elhalmozzák őket, hogyan jussanak be azon a vasajtón, amit még Zrínyi sem tudna megdönteni, ha 1-2 gyerkőc lógna a nyakában.

Mi kellene a változáshoz?

- Szerintem ezt mindenki tudja - de senki sem tesz érte semmit - legfőbbképpen azok nem, akik egy tollvonással javíthatnának nem csak a foglalkoztatási rátánkon, hanem kedvet csinálnának a népesség növeléshez.

Kisgyermekes szülő foglalkoztatásának Előnyei:


  • Terhelhető, több dologra is tud koncentrálni.
  • Hozzászokott az éjszakai munkához.
  • A legkreatívabb egyéniség, aki még egy lyukas cumisüvegben is fantáziát lát.
  • Költséghatékony, kevesebb keretösszegből is addig kalkulál, amíg a célt el nem éri.
  • A legmotiváltabb: alig várja, hogy elismerje valaki a munkáját, eltökélt, már annak is örülne, hogy azt mondja valaki - jó reggelt!- és lehozná a csillagokat az égről, ha ez a személy 18 év feletti lenne.
  • Mivel elege van a gőgicsélésből, biztosan nem fog ódákat zengeni a gyerekeiről munkaidőben.
  • Kezét lábát töri, hogy részt vegyen csapatépítésen, kivéve, ha azt az állatkertben tartanák.
  • A munkakörnyezetében biztosan nagyon nagy rend lesz, a táskájába azonban világháború.



Sajnos mondjuk ki végre, hogy mi az, ami miatt nem alkalmazzák szívesen a kisgyermekeseket:


  • Kezdetbeli hiányzások.
  • A betegségek sorozata (nátha, torokgyulladás, himlők sokasága, Rota, törések, középfülgyulladások és ezek kombinációjának több ezer válfaja).
  • Túlóra nem vállalása (az óvó néninek nem fizetik a túlórát sem a dadusnak).
  • Az a fránya nyári 2 és fél hónapos szünet.
  • A fellépések, edzések, családi napok, futónapok, szülői értekezletek, pedagógiai szünnapok.
  • Esetleg nincs makulátlanul gyantázva a lába és a fodrászhoz is csak napfogyatkozáskor jut el.
  • Ezen felül sajnos érdemes megemlíteni, hogy nem sok önbizalmuk van, ami egy kis segítséggel előhúzható belőlük.



Összegezve: Gyorsak, alkalmazkodók, motiváltak, jó csapatjátékosok, ki vannak éhezve a munkára, szeretik a rendet, költséghatékonyak, kreatívak és 10 perc alatt képesek megoldani a legbonyolultabb helyzeteket is. Mi ez, ha nem rugalmasság? Ezek mellé még egy igen lendületes autóvezetési stílus is társul, amit még Michelisz Norbi is megirigyelne. Tehát: többnyire pontosak.

Kimaradtak 3 esetleg több évet a munka világából? - ÉSAZTÁN!!! Egy-két hét és minden újra a régi kerékvágásban mehet tovább. Lehet, hogy az anyuka egy-két hétig úgy viselkedik, mint Kim Basinger- a marslakó a mostohámból, nem tud mit kezdeni a legújabb technológiai vívmányokkal, de az elemet tán csak nem fogja uzsonnának nézni. Ha ezt elnézzük neki és Vele együtt nevetünk, és segítünk, lehet, hogy hosszútávon vele tudunk csak igazán tervezni, mivel neki egy megbízható hosszú távú munkahelyre van szüksége és neki meg sem fordulna a fejében, hogy az óvoda és az iskola mellett karrierfutásba kezd és 3 havonta vagy félévente újabb és újabb emberrel kellene betölteni a helyét.

Akkor mi lenne a megoldás? 

Nagyon egyszerű szerintem sokan tisztában vannak vele, de a nagyszínpad tetején állók többsége még most sem látja át a gumimaci kódexünket (Mt.) és a járulékfizetést sem változtatja meg jobban még akkor sem, ha esetleg már többen jelezték volna neki. SZOCHO kedvezmény - nevetséges!!!! Ezzel aztán a legkevésbé lehet ösztönözni a munkáltatókat. Azonban pozitívumként elmondható, hogy ettől az évtől több támogatási forma áll rendelkezésére az egyedülálló szülőknek: pár ezer Ft-tal magasabb családi pótlék, jobban körülhatárolt gyermektartásdíj, rendkívüli támogatás a nehezebb hónapokra, és a mindenkit érintő 86 nap táppénz (1-6 éves gyermekre), ezek mellett a CSOK…stb. Tudjuk, látjuk, olvassuk, köszönjük és nagyon is örülünk neki! De ezzel nem igazán ösztönzi a munkáltatókat arra, hogy még több kisgyermekest alkalmazzon.

Akinek nincs segítsége, többségében nagyvárosokban, Budapest és környékén, tologatják a nyári hónapokban a gyerekeket egyik óvodából a másikba, szomszédról - szomszédra, vagy egyik táborból a másikba, vagy betegségre hivatkoznak, hogy 5-től én megyek táppénzre epegörccsel, de jövő héten már apa lesz talpig fekvőgipszben. Megmozgatunk minden követ, kitalálunk mindent, bevetjük a távol élő nagymamát, aki remegő kézzel 50-es tempóban, verejtékezve nyomul a nulláson a szélső sávban és minden előzés után csak úgy dobálja a kereszteket, rosszabb esetben a B…eket. Megérkezve elmond három miatyánkot, és közli, hogy többször ő ezt nem csinálja végig. Így, mi ingázunk több száz kilométert a gyerekkel vagy a gyerekért.

Miért nem lehet végre nálunk is 4-vagy 6 órában dolgozni. Külföldön általánosságban nem 8-16.-ig van óvoda és iskola. A szülők egyike, ha nem teheti meg, hogy bébiszittert alkalmazzon, többnyire részmunkaidőben dolgozik, amíg a csemete 9- 14.-ig az oviban fejleszti kis énjét. Arról nem beszélve, hogy a napi több órás ingázást is, ha a szülő beleszámolja, egyszerűen már nem is mer jelentkezni az állásra, így veszítünk el szem elől több száz, ezer lehetséges jelöltet.

Második megoldás: határozott munkaszerződéssel szeptembertől- június 14.-ig (akár kölcsönzöttként) Amennyiben a szülő bevállalja, hogy két és fél hónapig fizetés nélküli szabira megy, vagy egyszerűen megszűnik a munkaviszonya erre a két és fél hónapra, akkor is többet termel be egész évben, mintha egyszerűen otthon ülne fizetés nélkül. Az a 10 hónap az garantált és ők lesznek az elsők, akik a szeptember elsejét úgy várják, mint a kisiskolások az első tanítási napot. Az új munkavállalók közel 30%-a hat hónap, vagy a próbaidő lejárta (90 nap) előtt felmond, nem ésszerűbb olyat felvenni, akiről az elején tudjuk, hogy hány hónapot fog dolgozni?

A harmadik lehetőség: a ledolgozott munkaórák száma, vagy rugalmas munkaidő keret. Ha el kell menni korábban a gyerekért, miért nem dolgozhatjuk le később, vagy ha beteg, miért kell lefertőznünk a fél óvodát, vagy az amúgy is gyenge fizikummal rendelkező nagymamát, aki mellesleg részmunkaidőben tovább dolgozik, hogy ne haljon éhen a nyugdíjából. (Szerintem a mai nagymamákban is kevesebb a hajlandóság az unokák pesztrálására mint régebben, ami egyrészről érthető, hogy a 40 év vagy több ledolgozott munkaviszony után talán ki is ég belőlük az önzetlenség, másrészről ők is jobban preferálják, ha az idejükért, még ha részlegesen is, de fizetést kapnak cserébe.)

Miért nem lehet munkaidőmegosztásban dolgozni? 

Ha egyik szülőnek beteg a gyereke, a másik helyettesíti, majd egymás között leegyeztetik. Inkább felveszünk olyat, aki 3 havonta ugrál, de ne legyen gyereke? Inkább a 160 óra helyett, dolgozna két ember 2 X 80 - órát, vagy hárman 3X 60 órát, és mindig ott lenne valaki. Ehelyett felveszünk mást, aki ledolgozza a 3X 160 óráját és két hónapig üresen áll a helye. Az új munkavállaló felvétele miatt újabb költségeket halmozva. 

Most nem azokról az anyukákról és apukákról írok, akiknek minden ujjára jut egy nagymama, vagy bébiszitter, hanem azokról az emberekről, akik több fizetést remélve költöznek nagyobb városba, vagy akár a családi harmóniát felemésztő helyzetről, amikor apuka külföldi munkahelyéről ingázik a családjához, és anyukának nincs segítsége. 

Miért nem alkalmazzuk az egyedül gyermeküket nevelőket, még nagyobb munkaidő kedvezménnyel, hisz nemcsak anyaként, hanem apaként és családfenntartóként is helyt kell állniuk. Egy fenékkel 3 lovat? Minden elismerésem az övék!

Igazából betegesen ragaszkodunk ahhoz a mai napig, hogy magunk mellé láncoljunk minden dolgozót napi 10-12 órában és elvárjuk tőle, hogy ha mi bent maradunk tovább dolgozni, akkor mindenkinek e szerint kell cselekednie. Ha egy pozícióra több embert vennénk fel, valaki mindig bent lenne. 

Ami még említést érdemel, hogy ne csak a jól fizetett pozíciókra gondoljunk, ahol a bér bőven fedezi a bébiszitter, vagy pótmami szolgáltatást. Egy egyszerű pozícióban is bőven lehetne alkalmazni, legyen szó recepciósról, értékesítőről, újságíróról, vagy egyszerű operátorról. Lehet, hogy az elején többletmunkát okoz és két, esetleg három munkavállalót kell betanítanunk egy pozícióra, de hosszútávon megtérülne a befektetés. 

A munkaeszközökből és a munkaruhákból is többletköltség alakul ki, de jobban járunk, ha az éves fluktuációnk 70-80%-on áll? Egy kétszáz fős cégnél is, ha 50 főt akarunk felvenni, akkor 200-ban kell gondolkoznunk. Nem járnánk jobban, ha 50 helyett, 100 vagy 130 fő gyermekest vennénk fel részmunkaidőben, vagy rugalmas munkaidőkeretben? Több szervezéssel, de kevesebb költséggel járna hosszútávon és megtérülne a befektetés.

Ha nem 6-kor kellene kezdeni az igát, hanem 8-14.30-ig, akkor annak az anyának nem kellene belöknie a síró, félig alvó gyereket az óvodába, bölcsibe és még lenne ideje bevásárolni, esetleg rittyenteni valami ebédet. Kevesebb frusztrált szülővel és ordító gyerekkel találkoznánk a kígyózó sorokban, az üzletekben és a postán.

A felsoroltak közül, ha csak az egyik megoldást támogatná kis országunk, valamilyen látványos és a munkáltatókat ösztönző kedvezménnyel, talán kedvet kapnának azok is, akik még nem tették le a voksukat a bébi projekt mellett és azok a családok is gyarapodnának, akik nem mernek több gyermeket bevállalni az elhelyezés és az őket érő „hátrányos megkülönböztetés” miatt. Ha több helyen látnánk, hogy tárt karokkal várnak részmunkaidőben a gyes letelte után, vagy még előtt, a népesség egyenesen kiugrana, mint a „higannyal teli lázmérő.”

Ha végre, észrevenné valaki odafenn, hogy a részmunkaidőben történő foglalkozást, munkaidő megosztást, részleges Home Office-t és távmunkát támogatnánk állami támogatásból, szerintem egyre jobb lenne a munkanélküli rátánk, mérsékelné a feketemunkát és a közfoglalkoztatottak köréből is többen ezt a foglalkoztatási formát választanák, így még inkább serkenne kicsiny országunk „valós” GDP-je és a jövő generációjának létszáma.

Forrás: https://www.hrportal.hu/hr/dolgoznal-kisgyerekkel-meg-mindig-eselytelenul-20170728.html